A látássérültek komplex rehabilitációjának áttekintése

A komplex rehabilitáció FNO (Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása – International Classification of Functioning, Disability and Health /ICF/) paradigmán alapuló korszerű modellje alapján a rehabilitáció akkor lehet sikeres, ha kettős irányú: nem elég a fogyatékossággal élő emberek számára rehabilitációs szolgáltatást biztosítani, ugyanilyen fontos a társadalom érzékenyítése a rehabilitációra. 

A magyar Országgyűlés az 1998. évi XXVI. törvényével csatlakozott a nemzetközi törekvésekhez, amennyiben kiadta „a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényt, amely az 1999. január 1-én lépett hatályba. E törvény alapján teendő intézkedéseket összefoglalja a 100/1999. (XII: 10.) Országgyűlési határozattal kiadott Országos Fogyatékosügyi Program.

A rehabilitáció részterületei

Orvosi rehabilitáció: a meglévő funkciók és a teljesítőképesség pontos felmérését, kompenzatórikus fejlesztését, gyakorlását és gondozást foglal magába. Orvosi rehabilitáción értjük azt a tevékenységet, amelyet az orvostudomány a saját eszközeivel (diagnosztika, terápia, prevenció, gondozás) nyújt a fogyatékos és rokkant embereknek, hogy meglévő képességeik kifejlesztésével önállóságukat részben vagy egészben visszanyerjék, és képessé váljanak a családba, munkahelyre, társadalomba való beilleszkedésre. Lényege tehát a meglévő funkciók és a teljesítőképesség pontos megítélése, kompenzatórikus fejlesztése és tréningje. Pedagógiai rehabilitáció: egyrészt a fogyatékossággal élő gyermekek speciális nevelését, fejlesztését jelenti. Másrészt a pedagógiai rehabilitáció feladata a felnőttkorú fogyatékossággal élő emberek gyógypedagógiai oktatása, a munkaképes korúak szakmai képzése, új szakmára történő átképzése.

A foglalkozási rehabilitáció célja, hogy a tartósan akadályozott személy egyenlő eséllyel vehessen részt a társadalmi folyamatokban. A foglalkozási rehabilitáció legfelsőbb foka, ha a tartósan akadályozott személy teljes értékű munka végzésére képes a nyílt munkaerőpiacon.

Azok számára, akiknek a nyílt munkaerő piaci elhelyezkedése a leggondosabb rehabilitáció után sem elérhető, szükséges lehetőség a védett foglalkoztatás. A foglalkozási rehabilitáció két irányú tevékenység. Egyrészt a fogyatékos embert készíti fel a munkavégzésre, beleértve a szakmai képzést, új szakmára történő átképzést is, másrészt a munkáltatókat is megtanítja a fogyatékos emberek foglalkoztatásához szükséges ismeretekre. A szociális rehabilitáció az egyén családi, csoport-, közösségi és társadalmi kapcsolatainak megőrzését és helyreállítását, szükség esetén pótlását jelenti. Intézkedései közé tartozik az anyagi támogatás és a szociális gondozás, személyes segítés mellett a segédeszközökkel való ellátás, a megfelelő lakás és közlekedési lehetőségek biztosítása, a szabadidő kulturált és egyenrangú eltöltésének elősegítése. Fontos eleme a közösség információval való ellátása, felvilágosítása, a befogadó társadalmi környezet kialakítása is. A szociális rehabilitáció során törekednünk kell a hiányzó, elveszett, beszűkült, megromlott természetes támogató rendszerek –család, közösségek, referenciacsoportok-helyreállítására, illetve pótlására. Ennek egyik legfontosabb eszköze a megváltozott élethelyzetből fakadóan kieső vagy csökkenő jövedelem helyettesítése, pótlása. Legalább ilyen súlyú azon személyes szolgáltatások biztosítása, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a lehetőség szerinti önálló életvitelhez. Ilyenek lehetnek a támogató szolgálatok, házi segítségnyújtó szolgálatok szolgáltatásai például a mobilitás, házimunkák elvégzésének segítése tekintetében, stb.

A szociális, pénzbeli és természetbeli juttatásokról és a szociális alap-és szakellátásokról információ kérhető a helyi önkormányzatok szociális irodáin.

Elemi rehabilitáció

Az elemi rehabilitáció viszonylag új és szűk körben használt fogalom. Célcsoportját a maradandó egészségkárosodást, sérülést vagy fogyatékosságot szerzett emberek jelentik. Vagyis azok, akik felnőttkorban veszítik el látásukat, és ezért alkalmazkodniuk kell az új állapothoz, el kell sajátítaniuk a szükséges segédeszközök használatát, ki kell alakítaniuk az új élethelyzetnek megfelelő életmódot, életformát. Elemi rehabilitáció nélkül a foglalkozási rehabilitáció kivitelezhetetlen. Egyes szolgáltatóknál egyszerre van jelen az elemi és foglalkozási rehabilitáció, de előfordul, hogy ezeket két szolgáltató biztosítja szoros együttműködésben.

Az elemi és foglalkozási rehabilitáció a látássérült emberek részére az oktatás, a képzés, a képességfejlesztés, valamint a pszichés, a mentális és a szociális állapot vonatkozásában a rehabilitáció több területén, együttesen zajló komplex, átfogó szolgáltatás.

Az elemi rehabilitáció történhet ambuláns, bentlakásos, illetve otthontanításos formában az egyén szükségletének, illetve a szolgáltató szervezet adottságainak, lehetőségeinek függvényében. Sor kerülhet a szolgáltatási formák kombinálására is. A rehabilitációs folyamatot komplex felmérés előzi meg, mely magába foglalja a funkcionális látásvizsgálatot-mindazoknál, akiknél van valamilyen látási funkció-, a tájékozódás és közlekedés, valamint a mindennapos tevékenységek készségeit és a szociális helyzet felmérését. A felmért szükségletekre épülve az elemi rehabilitációs szolgáltatások a következők:

• Tájékozódás és közlekedés tanítása: célja, hogy a látássérült személy egyéni adottságainak megfelelően önállóan közlekedővé váljon.
• Mindennapos tevékenységek és életvitelt segítő eszközök tanítása: célja azoknak a speciális technikáknak a megismertetése, amelyek segítségével a személy a látássérülés bekövetkezése előtt vizuális kontrollal végzett mindennapos életfeladatokat az ép érzékszerveire támaszkodva és – ha van -leromlott látás kihasználásával el tudja végezni. Feladatai az alábbi tevékenységek újratanítása: a személyes higiéné, az egészség megőrzéséhez szükséges tevékenységek (gyógyszeradagolás, lázmérés, sebkötözés, stb.), az öltözködés, a mosás, a vasalás, a pénzkezelés, a konyhai munkák, a varrás és sok más tevékenység az egyéni igények és szükségletek szerint.
• Látástréning: célja olyan vizuális készségek és technikák tanítása, amelyek segítik a látószervben rejlő lehetőségek jobb kihasználását.
• Tapintható-írás és –olvasás tanítása: célja a felnőttkorban látásukat vesztett, illetve látássérülést szenvedett kliensek számára újra megadni az olvasás és írás lehetőségét, a Braille-írás és –olvasás technikájának megismertetésével.
• Kommunikációs és számítástechnikai eszközök használatának tanítása: célja, hogy a résztvevők megismerjék és elsajátítsák a számítógép-kezelés alapjait vagy megtanulják az eddig vizuálisan kontrollált készségeik gyakorlásához szükséges adaptált technikákat (speciális eszközök használatát), és ezzel lehetőséget kapjanak arra, hogy kompenzálhassák a látáscsökkenésük miatti hátrányukat az információkhoz való hozzáférésben, a tájékozódásban és kapcsolattartásban.
• Egyéni esetkezelésen alapuló szociális munka: az elemi rehabilitációs folyamatban részt vevő látássérült embereket a szolgáltatás iránti igény jelzésétől kezdve, az utógondozással bezárólag a szociális munkás esetmenedzserként kíséri, támogatja. Ezáltal lehetőség nyílik a kliens igényeinek, szükségleteinek, élethelyzetének, családi és baráti kapcsolatainak pontosabb megismerésére, a számukra biztosított fejlesztő tevékenységek összehangolására. A szociális munkás emellett segítséget nyújt a rehabilitációs folyamat során felmerülő problémák, konfliktusok megoldásában, az önálló életvitelt segítő feltételek kialakításában, az elérhető szociális támogatások és szolgáltatások igénybevételében.
• Kiegészítő szolgáltatások: mindazok a tevékenységek, amelyek nem közvetlenül tartoznak a rehabilitáció folyamatába, de közvetve segítik annak eredményességét. (közösséget erősítő programok, klubfoglalkozások, mozgásterápia stb.)
• Pszichológiai támogatás: tanácsadás, terápiás foglalkozások egyéni vagy csoportos terápia formájában. Célja a trauma feldolgozásának hatékony segítése, új megküzdési stratégiák kialakítása.

Az elemi rehabilitációs központok szolgáltatásai a legtöbb esetben magukban foglalják a komplex rehabilitáció részterületeit, így komplex, átfogó szolgáltatást nyújtanak. A funkcionális látásvizsgálathoz tartozó segédeszköz betanítás tekintetében érinti az orvosi rehabilitáció határát, és eljuttatva a klienst a teljes önállósságig, alkalmassá teszi a munkavállalásra, segíti elhelyezkedését. Így a felnőtt korban látását vesztett személy visszakaphatja produktivitását, önbecsülését, a társadalom „eltartottjából” újra adófizető polgár lesz. Ahhoz, hogy ezt az „eredményt” elérjük az első lépésnek óriási jelentősége van; a beteg az egészségügyi intézményben időben és megfelelő módon megkapja a számára szükséges információt a továbblépés, a rehabilitáció, az új kezdet felé.